Gyakori kérdések

Itt szeretnék néhány gyakori, családkutatással kapcsolatban feltett kérdést-, és az azokra adható, egyes esetekben nem egyszerű válaszaimat bemutatni.

Ki a legrégebbi ős (családtag)? Milyen régre/messzire tudsz visszamenni?

A kérdező itt rendszerint egy dátumot, évszámot szeretne hallani. És ezzel, gyorsan el lehetne intézni a választ. De ha valaki egyszer végig hallgatná, miért nem lehet akármilyen messze "visszamenni", talán ezt a kérdést sem így tenné fel.

Nyilvánvaló büszkeséggel tölthetne el bárkit, ha a családfáján réges-régen élt őseit is feltüntetné, pl. az ókorban vagy még előbb. Az írás kialakulása előtti időből nem várható ilyen adat pl. őskor. Máris jelentősen leszűkült a vizsgálható idősáv.
Következő fontos feltétel, hogy a leírt szöveg időt állóan megmaradjon és az utókor számára is olvasható, értelmezhető legyen.
A kettő nem ugyanaz. Mert maradhatott fenn szöveg, ha nincs ember, aki megfejtse azt, ami rajta áll.
Kőtáblák már maradtak ránk Egyiptomban. Tartalmaznak családi kapcsolatokat is. De ezek csak a legfőbb vezetőkre vonatkoznak. És semmiképpen nem folytonosak. Tehát, ez is feltétel.

Az anyakönyvezéseket minden országban máskor kezdték el. Ez már eleve behatárol egy dátumot. Nálunk is, mint a legtöbb európai, keresztény országban, egyházi anyakönyvezés történt. Nekik voltak meg a kellő ismereteik (olvasás, írás, napi kapcsolatuk az emberekkel, eltökéltségük, és a szervezetük).
A bevezetése nem egységesen, azonnal történt. Az írástudás (és az olvasható betű-méret, "szépírás", "helyesírás"), az akarat (mert kibúvót még sokáig lehetett találni), a megfelelő íróeszköz, tinta minősége (ami nem "folyik" el évek múlva, "anyakönyv papírjának a minősége").
Ezek mind-mind fokozatosan (és nem egyik napról a másikra) alakultak olyanná, hogy évszázadok távlatából kutathatóak legyenek.

A szerencsét is meg kell említeni: pl. tűzvészek, árvizek, háborúk, rágcsálók, egyéb rongálásoknak ne essen időközben áldozatul az anyakönyv.
Ha mindezek szerencsésen alakultak, akkor még mindig szerencse kell ahhoz, hogy jó helyen keressük, és meg is találjuk a keresett család tagjait.

Sokkal jobb a helyzet a történelmi családok esetében. Pl. uralkodóházak, főnemesek, mágnás családok esetén. Nekik volt rá pénzük, hogy korabeli "tudósokat" jól megfizessenek az őseik felkutatására és a családfáik naprakész vezetésére. Náluk nem egy esetben hitelességi problémák merülnek fel. (A jól megfizetett kutató "túlbuzgóságból", vagy a fizető "elvárásának" megfelelően vett fel - vagy törölt ki - a családfáról személyeket.)

Sok ősi nemesi családnál tudni vélnek néhány családtagot, majd következik néhány generációs szakadás és a folytatás csak ezután. Ebben az esetben, ki az első ismert ős? Akiről biztosan állítják, hogy családtag, de nem tudják a hozzá "vezető utat", vagy akinek "szakadás-mentesen" a mai napig levezethető származását ismerik?

Van-e király a családfán?

Túlnyomó többségben azonnal rá lehetne vágni: Nincs.
Ennél a kérdésnél nekem mindig az az érzésem, mintha a kérdező nem tartaná "értékesnek", figyelemre méltónak azt a családot, amelyikben nincs legalább egy király.
Persze korunkban - és más korokban is - van néhány család, akiknek a tagjai erre VAN választ adnának. (Már ha be akarnák avatni a kérdezőt.)

Valószínű a kérdező beérné más uralkodókkal is: cár, császár, szultán, fáraó, sah, kán, esetleg: fejedelem, alkirály, kormányzó, pápa.

Fordítanék egy kicsit a kérdésen: Folyik-e a család tagjaiban uralkodói vér?

Gondolom, sokan válaszolnának: Nem.

Biztos? - Gondoljuk csak végig. A mostani uralkodók családjai mindig uralkodtak? Természetesen nem.
Voltak-e olyan személyek a történelem folyamán, akiket letaszítottak a trónról? Igen.
Voltak-e olyanok, akik nem kerültek hatalomra, pedig a szüleik uralkodtak? Igen.
Trónfosztás, puccs után végeztek az előző uralkodók minden leszármazottjával? Biztos, hogy nem.
Az uralkodóknak csak ismert, és törvényes utódjaik voltak? NEM.
Minden uralkodó nem törvényes utódjait is nyomon követtek a családkutatók? Biztos, hogy nem. (Valószínű, a fejével fizetett volna egy-két akkori családkutató, ha ilyet fel mertek volna jegyezni és az nyilvánosságra kerül.)

Már ebből is látható, hogy szép számmal lehettek olyanok, akikben királyi vér csörgedezett, de nem kerültek rá az akkori családfákra. Már pedig nekik is lehettek leszármazottaik. Majd az utódjaiknak is, és így tovább. Egyre több olyan személyt és családjaikat is bevonva a leszármazotti kőrbe, akik nem hordoztak eddig "királyi vért".

Ha már eddig eljutottunk, még egy kicsit lépjünk tovább:
Az emberiség története során hányan nevezhették magukat "királynak" - tényleges hatalommal? Elképzelni sem tudjuk.

Gondoljunk csak történelmi ismereteink alapján a korai városállamok vezetőire. A több ezer éves kínai, egyiptomi, indiai és nyilván a többi ismert- és ismeretlen nép uralkodóira. Mindenkinek minden utódját ismerjük? Nem, és lehetetlenség is lenne számon tartani. Belátható, hogy ők is az akkor élt népességből választhattak csak "társat". Leszármazottaik pedig szintén a kortársaik közül. És így tovább. Egyre nagyobb "körben" tovább adva az egyszer volt "királyi vért". Jó néhány generáció múlva már "átfedésekkel" tarkítva.

Az "átfedés" azt jelenti ebben az esetben, hogy valakikben több fajta "királyi vér" is csörgedezhet. Matematikailag is bizonyítható, hogy annyi ember nem élt eddig a földön, mint amennyinek kellene, ha nem volnánk egymás (közelebbi-távolabbi) rokonai. 2 hatványaival lehet számolni. Azért kettő, mert minden élő embernek 2 szülője van. A hatvány pedig a generáció számát adja.

Ez persze visszafelé értendő. Mert nem az utódokat, hanem az előttünk élők számát szeretnénk megtudni.

(Most látom, hogy ez a szövegszerkesztő nem engedi a felső index használatát - hatványkezelést. Ezért most engedtessék meg, hogy a '-t (felső vesszőt), a kitevőre emeléssel azonosítsam. Vagyis 2'2 olvasata, 2 a másodikon legyen.) 

Folytatva az eredeti gondolatmenetet, ennek megfelelően, 2 generációval előttünk 2'2 = 4 (nagyszülők);  8 generációval előttünk 2'8 = 256 (ükszülők ükszülei);  a 20. generációval: 2'20 = 1 048 576 egyenes ági ősünk volt.

Az előbbi számok csak az adott generációban élt őseink számát adta meg!

Ha a teljes, 5. generációig élt őseink számára vagyunk kíváncsiak, össze kell adni az előbb bemutatottak alapján számolt 5 értéket: 2'1 + 2'2 + 2'3 + 2'4 + 2'5 = 2'6 - 2 = 62 fő.

Az előbbi példaként felhozott 20 generációval számolva pedig 2'21 - 2 = 2 097 150 személy jön ki.

Csak egy kicsit eljátszva ezzel a hatalmas számmal, azt jelenti (számunkra), hogy 20 generációval korábbról tekintve felénk, 2 097 150 személynek (a fele természetes férfi, a másik fele nő), kellett ahhoz találkoznia, "összejönnie", hogy a "végén" MI megszülethessünk! És ez, minden eddig élt emberre igaz!

Átlag 30 éves generáció megjelenési időszakkal számolva, a 20 generációval előttünk levők kb. 600 évvel ezelőtt, tehát az 1400-as évek táján éltek. (Azért a kb. érték, mert a 30 év is egy átlag. És az sem mindegy, hogy a Tisztelt olvasó 80 éves-e, vagy csak 20. Nyilván mindenki a saját születési idejétől számol vissza.)

Hány generációval vagyunk az első embernek mondható élőlény megszületése után? Talán soha nem derül ki. Elképzelhetetlen szám jönne ki, ha tudnánk és visszaszámolnánk az őseinket.

A testvéreink pontosan ugyanazon a rokoni "leszármazási-ágon" jutottak el a mai napig, mint mi. Hiszen pontosan ugyanazok az ősei. Az első unokatestvéreinknek pedig csak a végén tér el. Ezt hívják "ősvesztés"-nek, vagy helyesebben, "ős-azonosságnak" kellene.

Vagyis, minél jobban vissza tudnánk menni az időben, annál kevesebb ember élt a földön és azok, mind a ma élők közös ősei!

Tehát ilyen hosszas magyarázat után, a módosított kérdésre a helyes válasz az lehetne, hogy minden ma élő emberben kell, hogy csörgedezzen - nem kimutatható, és nem minden esetben bizonyítható - "királyi vér".

Hányan vannak a családfán?

Ennél a kérdésnél is úgy érzem, hogy a kérdező egy elég "nagy" számot szeretne hallani. De, a válasz attól is függ, hogy a fán csak a család tagjai (szűk család), vagy a tág rokonság is szerepel-e?

Kis létszámú családnál szép teljesítmény (szűk család esetén) a 100 körüli létszám elérése. A másik véglet pedig - szerintem -, a több ezer lehet. Ilyenkor viszont már felmerülhetnek "hitelességi" problémák.

Nevezetesen:

Biztos, hogy helyesek, megbízhatóak a családfa adatai? (Vagy kicsit hétköznapibban: Mérget lehet rájuk venni?)

Tisztán végig gondolva: Semmi nem biztos.

A régmúlt időkből csak a ránk maradt okiratokból, oklevelekből, anyakönyvekből - esetleg naplókból - értesülünk. Mi van akkor, ha - ahogy a viccben is mondják -, az egyik írnok annak idején, el írt egy adatot, és ezt az utókor így vette át, amit a jó szándékú kutató is így épített be. Máris egy hiba.

Az adatot nem akkor jegyezték fel, amikor keletkezett, hanem jóval később és már akkor rosszul emlékeztek rá.

Egész egyszerűen valaki meghamisította - pl: megfizették érte, utasították rá, vagy csak "szépített rajta", stb.

Kifelejtettek személyeket - ahogy már az előzőekben is említettem.

Egymásnak ellentmondó adatok szerepelnek. Ugyanazt a szöveget (pl. régi anyakönyvet) másképp olvassák. Kezdetben (Magyarországon) latinul, majd németül anyakönyveztek. Az akkor élt személyeket így szerepeltethetik latin, német vagy magyar, esetleg az egyik nyelvről a másikra rosszul fordított formában. (És ez még nem is elírás, mégis eltérés. Hiba?)

Több keresztnévvel rendelkezők esetén gyakori, hogy az évek múlásával már nem az első keresztnevét használja, úgy ismerik.

Valaki más országban született, ott anyakönyvezték, majd hazaköltözött. Itthon használt (magyar) nevén szerepel a családfán. Más valaki elhatározza, hogy ellenőrizni szeretné a kutató adatait - akár hitelességi, megbízhatósági szempontból. Az előbbi személyt nagy valószínűséggel nem fogja így megtalálni, mert nem az anyakönyvezett (hanem a lefordított) nevén szerepel. Ez, hiba?

És még számtalan oka lehet, hogy a kutató a legjobb szándék ellenére "hibás" adatot, "jónak" fogad el.

Ilyesmik miatt sem lehet soha senki 100 %-osan biztos benne, hogy hibátlan a családfája.
De, ha egyáltalán nem foglalkoznánk a múltunk ilyenféle kutatásával? Annál mindenképpen jobb, ha van egy nagyrészt "jónak" nevezhető családfája.

A család

Vagy inkább: nálam, "mi a család"? Bárki gondolhatná, erről miért kell "beszélni". Mindenki tudja. És valóban. Mindenkinek van róla elképzelése. De most van rá hely és idő, ezért próbáljuk meg végig követni. 

Én úgy gondolom, az "alap" családot a szülők-gyerekek alkotják. Ezt, ha ábrázolni szeretném, két egymásba kapcsolódó láncszem alkotná. Egyúttal, 1 láncszem, 1 generációt is jelent.  Megszületnek a gyerekek gyerekei. A szülőkből nagyszülők lesznek, a legfiatalabbakból pedig unokák. A láncszemek száma ekkor, 3. Ez még mindig a család. Ha ezt eljátszanánk 5, 8 10, 12 generációval, akkor a láncszemek száma is így növekedne. Ez még mindig a család.

Ha ismernénk minden korábban élt ősünket, meddig lehetne nyújtani ezt a láncot? Elérhetne-e az első "emberig"? Logikailag, igen. Hiszen valahol kell, hogy legyen kezdete. Ez a "lánc" - hiszen "magunktól indultunk el" -, akkor a "mi" családunk? A válasz itt már nagyon valószerűtlen. Egyrészt igen, ez a "mi" családunk, mert logikai úton, "szakadás" mentesen jutottunk el. A "lánc" ebben az esetben a mi leszármazásunkat mutatja. A bizonyítását (értem ez alatt, hogy hány generáció - láncszem - köt össze), viszont mai tudásunk alapján nem tudnánk elvégezni.

Ugyanezeket a sorokat olvassa a világ túloldalán valaki. (Vagy a szomszéd házban, akiről biztosan tudjuk, hogy nem vagyunk rokonok.)  Logikailag ők is eljutnak a leírtak alapján az első emberig. Szaladnak elújságolni a hírt. De hiszen "Mi" már "bebizonyítottuk", hogy az első ember a "mi" családunk tagja. Akkor Ők, miért vélik a magukénak?

Néhány fejezettel feljebb olvasható, az "ős-vesztésről", (ős-azonosságról). Az alapján (elméletileg, logikailag), úgy tudjuk, hogy az időben visszafelé haladva egyre kevesebb ember élt egyszerre a földön. Minél jobban távolodunk (a jelenkortól), annál kevesebb. Ábrázolni valahogy úgy lehetne, mint egy piramist. Ez alapján is lenne egy kiindulási pont. Vagyis, minden "család", 1 kiindulási pontba futna össze! 

Akkor tehát, 1 család vagyunk? Hát, nem. Az előbbiek alapján, egy nagyon "távoli rokonság" vagyunk.

Jelenleg a családokat, Családnevekkel különböztetjük meg. Nem volt ez mindig így.

Amikor még nem volt "kitalálva" a családnév, hogyan sorolhatták magukat egy "családba"? Biztosan és általánosan nem tudjuk, de ahol ez fontos volt, ott kialakítottak erre valamiféle társadalmilag elfogadott "módszert". Gondoljunk csak az egyiptomi fáraókra. Vagy hozzánk időben és térben közelebb állóra: Az Árpád-házra. Mi volt a vezetéknevük? Valószínűleg nem volt. Az utókor adta megkülönböztetésül, hogy tudjunk rájuk minden további magyarázkodás nélkül hivatkozni. Ez baj? Nem, mert e név hallatán mindenki tudja, melyik családról van szó. (Viszont a család tagjai soha nem használták.)

Pár mondat erejéig maradjunk még náluk. A hozzájuk beházasodó hölgyek jó esetben életképes gyermekeknek adtak életet. Melyik családba? Hát, az Árpád-házba, mert a családot (akkor és itt) férfi-ágon tartották számon. A lányok is megházasodtak, férjhez mentek. Az ő gyermekeik a férjeik családját gyarapították. Sok esetben azoknak a családoknak sem volt akkor vezetéknevük, mégis számon tartották a férfi-ági "családot". Természetesen a női- (kapcsolódó) rokon ágakat is. Hiszen ha kihalt férfi-ágon egy uralkodóház, akkor sokszor a női-ágakon levőket lehetett választani. Onnantól kezdve, hogy "kitalálták" az "öröklést" ezeknek a rokoni kapcsolatoknak minden rendű- és rangú családban nagy jelentősége lett. Ezért is kezdték számon tartani. Akik megtehették, már nem is voltak hajlandóak bármelyik másik családdal "keveredni". Kialakult a "családtörténet". 

Amennyiben nem férfi, hanem női-ágon tartanánk számon a családokat, akkor a férfi-ágak lennének a kapcsolatok. Tehát, akkor is lenne értelme a "család" fogalomnak. Az előbbiek alapján én, az azonos felmenőkkel rendelkező és azonos családnevű személyeket sorolom egy családba.

A családfa

Valószínűleg először uralkodó famíliáknál fordult elő, hogy idővel "nevet" változtattak. Talán így akartak szakítani a múlttal. Most, az elfogadott "családnévre" kell gondolni. Pedig ugyanaz a vér csörgedezett bennük, de a nevük változott. Majd később más családok is követték ezt a lehetőséget. Gondoljunk csak a XX. század elején tömegesen előfordult családnév magyarításokra. Én ezeket, külön családnak veszem, viszont az esetek többségében rákerül ugyanarra a családfára. Hasonló megfontolásokból is, én nem család, hanem családfa állományokat kezelek. Az előző listákban, táblázatokban is családfák vannak feltüntetve. A legegyszerűbb esetben (nálam), egy családfa megegyezik egy családdal. Túlnyomórészt viszont, a családfát egy népesebb család alkotja - erről van elnevezve (ők, a vezető-család) -, és ehhez több-kevesebb személyt tartalmazó rokon családok csatlakoznak. Itt viszont fontos, hogy csak kapcsolódó rokon családok szerepelnek. Ennek megfelelően, nálam a családfa szinte mindig népesebb, mint a családfa nevét adó vezető család. Sokszor erre azért van szükség - és most pont nem a történelmi családokra gondolok -, mert a rokon "kis" családok olyan kevés személlyel rendelkeznek, hogy azért nem szabad egy új családfát kezdeni.

A vezető-család

Nálam bevezetett fogalom. Az a család, amelyik az adott családfán van bemutatva, vizsgálva. Ők a fa névadói. Gyakran előfordul, hogy az idők során nevet változtattak. Pl. A Habsburgok, Mária-Teréziával férfiágon kihaltak (volna). Jött a "család" megmentését célzó ötlet, a gyerekei "Habsburg-Lotharingiai" néven szerepeltek a továbbiakban. (Természetesen, nem magyar írásmóddal. Több országban továbbra is Habsburg néven.) S a mai napig is virágzó, terebélyesedő család. Jogilag: jogfolytonosak, örököltek minden rangot, címet, vagyont. Genetikailag: nincs szakadás, hiszen az egyik szülő a vizsgált családból továbbadta az utódoknak a génjeit. Akkor, hol a hiba - eltérés? A családnévben. Csak ennyi. Ha maradunk a "teljesen azonos" családnévnél, mint az egyik fő azonosítónál, akkor ők, 2 család. Márpedig maradunk. Ezt feloldani a "vezető-család" fogalom bevezetésével tudom. Azt mondom, hogy a bemutatott, vezető család lehet több hasonló nevet viselő família ugyanazon a családfán. A lényeg, hogy legyen közöttük "vérségi" kapcsolat. Ennek megfelelően, az előbbi példában bemutatott 2 családot én, a Habsburg családfa, 2 vezető családjának tartom.

Ugyanakkor náluk maradva, az idők folyamán előfordult rangon aluli házasság. Ez súlyos dolognak számított. A legtöbb esetben még a családnevet sem örökölhették a gyerekek. Mivel itt már a családnév teljesen különbözik, a legtöbb esetben nem veszem fel őket a családfára. Kivétel azonban előfordul, például, ha később, más leszármazott hiányában öröklik a vagyont, rangot, vagy visszaházasodnak az eredeti családba.

Hasonlóan előfordul – a legjobb családokban is -, hogy nem csak a házasságából születik valakinek gyermeke. Gondoljunk akár, Mátyás királyra. Nála sem örökölhette a vezetéknevet. Később, amikor megpróbálta örökösének tenni, akkor sem. Ő, Corvin János maradt.

A rokonság

Időben szemlélve, minden adott korban élt személy, csak a kortársai közül választhatott párt. A családok házassági kapcsolatokba kerültek egymással, rokonok lettek. Vagyis sokkal közelebbi rokonai vagyunk egymásnak, mint az a "család" fejezetben szerepel. Ha ezt szemléltetni kívánnánk, akkor a különböző láncok összekapcsolódásával lehetne. Nem külön odavezető láncszemekkel, hanem közvetlenül. Messziről nézve egy ilyen kapcsolati rendszert, nagyon kusza, sűrű "hálóra" hasonlítana (pl. mint a vatta). Szinte kibogozhatatlan. És ez, időben haladva, újabb és újabb csomópontokat, kapcsolatokat szül. Ezek alapján pedig, a családok rokoni kapcsolatai már nem is olyan távoliak. Erről szól ez a honlap...

Az előbbi 2 fejezetekben tárgyalt kategória is a rokonságba tartozik. Annyi mindenre több szóval is tudunk hivatkozni. Néhány esetben méretbeli különbségeket is tudunk tenni, pl. épületekre vonatkozóan: kunyhó, lak, ház, emeletes ház, toronyház, felhőkarcoló, vagy: csarnok, üzem, gyár, torony; családi-ház, bérház, palota, kastély, erőd, vár, stb., vagy hajókkal kapcsolatban: ladik, csónak, hajó, komp, vízi-jármű, sétahajó, tutaj, óceánjáró, tengeralattjáró, és a rengeteg fajta hadihajó, vagy pl. a képmegjelenítők mérete szerint: mobiltelefon, okostelefon, tablet, laptop, monitor, TV, óriás kivetítő...

A családdal-rokonsággal, mint személyek csoportjával kapcsolatban, alig van 1-2 szavunk. Vajon miért? Más nyelvek is ilyen szegényesek erre vonatkozóan? Nem tudom...

Jobb szó hiányában marad tehát a "rokonság", mint a legtágabb, legtöbb személyt magába foglaló, vérségi alapú, családi kapcsolatokat tartalmazó halmaz. Ennek a fokozását sem tudjuk megtenni...

Ahogy itt, nyelvi szinten is megállt a tudomány, ugyanúgy a rokonság méretét illetően is. Végképp nem tudjuk megmondani meddig terjed. Én, úgy gondolom az előbbiek alapján, amit nálam talál, az egy rokonság. De ha tovább bővítem, akkor is az marad. Ugyanakkor a rokonaim is megtalálják a saját családjaikat és a rokonaikat, vagyis a rokonságukat. Hasonlóan mások is. Vagyis az is igaz (egyszerre), hogy rokonságok összessége.

Családfa ábrázolása

Mindenki olyan formát, ábrázolás-módot használ, amilyet szeretne, vagy amilyet tud, esetleg amihez hozzáfér. Ezért nem szabad a másikat "leszólni".
Interneten történő keresések eredményei alapján csak néhány ábrázolási főtípust találni.

• A klasszikus "fa", ami nagyon látványos, elkészítése viszont kidolgozottságtól függően időigényes.

• A hagyományos, vonalas. A vonalak illesztése elcsúszhat.

Valamint az előzőek altípusait. Mindkét esetben a bővíthetőség gondot okozhat.

Én, még abban az időben kezdtem a családot ábrázolni, amikor a számítógép-használat sem volt általánosan elterjedve. Nem léteztek családfakészítő programok, vagy nem voltak elérhetőek. Magamnak kellett kitalálni valamit. Sok évnyi próbálkozás (és töprengés) után a legkézenfekvőbb megoldást választottam: Szövegszerkesztőt használok. Ennek a hátránya a kereshetőség, kinyomtatott állapotban. Az előnye viszont a korlátlan bővíthetőség és az egyszerű kezelés, minimális gépigény. Nem tartalmaz illesztendő vonalakat. A CsAT oldalakon bemutatok néhány családfát. (Ez, a 3. főtípus) Mindegyiknek van előnye, hátránya. Kinek mi, a (leg)fontosabb szempont.

Az adatok megbízhatósága

Sarkalatos kérdés. Az előbbiekben már bemutattam, hogy mi mindenben lehet eltérés, akkor is, ha mindenkitől megbízható adatokat kapunk.

Most nézzük meg egy másik szemszögből is.

A lelkes kutató elkezdi a saját kis-családja történetét. Felveszi a szüleit, testvéreit. A család ekkor nem túl népes. Mondjuk, max. 10 fő. Milyen lehet az adatok "megbízhatósága"? Nagy valószínűséggel, közel 100 %. A kutató lelkes, keresi a közeli rokonokat, több adat birtokába kerül. A nagyszülők is megjelennek és az unokatestvérek is. Mondjuk most a család, 50 fő. Változhat az adatok megbízhatósága? Akár változhat is, de maradhat továbbra is közel 100 %. Telnek az évek, a kutató még foglalkozik a családdal. A létszám már 250 fő. A megbízhatóság? Magas, de biztos nem 100 %. További információk érkeznek. A létszám: 1 000 fő. Megbízhatóság? Hm…
Mik változhattak? Az emberek viszony-rendszerében vannak olyan információk, amik mások számára – még a közeli kutató számára – sem "nyilvánosak", vagy nem "elérhetőek".
Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy az "ismeretlen" kutatónak valaki bevallja a félrelépését, ha a társának nem tette meg. (Ha pedig már néhány generációra vagyunk az eseményektől lehet, hogy nem tudjuk meg.) Ha mégis kiderülne, akkor itt "szakadás" lenne a családi kötelékekben? Gondoljuk át: Ez az eset hasonlít arra, amikor az egyik házastárs gyerekeit a másik örökbe fogadja, s ők viszik – öröklik – a nevet és a vagyont, akkor ott mi történik a "családdal"? Jogilag tudjuk: Nem hal ki a család, van örökös, marad a név. És genetikailag? Szakadás történik. Azok a "gének" nem adódnak tovább. Vagyis, ha ez alapján tekintenénk, az a család – ha ez lenne az utolsó ágacskája – kihalna. A családkutatók nagy része, illetve a történelemmel foglalkozók is tudják, hogy bizony az örökbefogadás után törvényesen, "jog-folytonosnak" tartanák az előbbi példában szereplőket. Vagyis, ha már itt érezhető egy nagy fokú különbség, a "genetikai" és "jogi" család között, akkor az egyszerű családkutató hogyan járhat el?
Szerintem, a válasz abban rejlik, hogy mit szeretne a kutató bemutatni? Ha a család történetét, akkor az előbbiek is ebbe tartoznak. Ha a "gének" örökítését, mutációk kialakulását, vagy csak genetikai családfát, akkor olyasmire vállalkozott, ami a kezdet kezdetétől, mindent borítana. Mai tudásunk szerint nem tudná "visszafejteni", mert ehhez, minden eddig élt emberről pontos genetikai információkkal kellene rendelkeznie, plusz, mindenkinek ismernie kellene a nevét is. Különben csak egy értelmezhetetlenül kusza kódhalmazt kapna.

Szerintem, sokkal egyszerűbb megbékélnünk a gondolattal, hogy – a tudomány mai állása szerint – (jelenleg), csak társadalmilag elfogadott, tehát "megegyezéses" (tartalmú) családfákat, családtörténeteket tudunk létrehozni.